Tájékoztatjuk Önöket, hogy Balatonakarattya területén, ahol azonos burkolatú útkereszteződések vannak, ott jobbkéz szabály érvényes.
Kérjük, figyeljenek a közlekedőkre, különös tekintettel a gyalogos gyermekekre, és felnőttekre!
Balatonakarattya közigazgatási területén belül a Honvéd Üdülő vasútállomás neve Csittényhegy elnevezésű megállóhelyre változott!
GPS: N 47° 01.135 – E 18° 09.292
A mintegy 1000 lakosú Balatonakarattya a Balaton északkeleti partjának első települése, egyben a kelet, azaz Budapest felől érkező utas első találkozási helye a Balatonnal. Az akarattyai löszhátságra felkapaszkodó vonat, vagy az úton felkacskaringózó autó utasai előtt feltárul a Balaton csillámló víztükre. Jobbra a Balaton-felvidék hegyei szegélyezik a tópartot, távolról a Tihanyi-félsziget szürkés magaslata nyúlik bele a tó tükrébe. (Tiszta időben innen egészen a Badacsonyig ellátni.) Déli irányban a fokozatosan alacsonyodó aligai dombok a somogyi fövénybe mennek át. Köztük, alattunk fodrozódik a Balaton keleti medencéjének mintegy 23 km hosszú, 14 km széles víztükre.
A rómaiakat a népvándorlók űzték el. A hunok, gótok, avarok itt-tartózkodásának emlékét őrzi a veszprémi múzeum. Géza fejedelem 990 körül a Veszprém-völgyi apácakolostornak adományozta Knésa, Csitteny, Máma és Sándor falvakat. 1109-ben Kálmán király egy peres ügyben felbontja az eredeti görög nyelvű okiratot, ebből tudhatjuk meg, hogy a falvak lakói udvarnok sorban éltek, földjük közös neve: Terra Akaratia. Földrajzi névként találkozunk: Csitteny heggyel, Matacs erdővel, Sándor dűlővel, Máma tetővel.
A település környékén az Árpád-korban több falu helyezkedett el (Máma, Sándor, Kenese, Csittény). A török időkben e falvakkal együtt a mai Akarattya helyén állott falucska is elpusztulhatott, s 1718-ban bukkan fel újra a maihoz hasonló néven. Csánki Dezső könyvében következő a község nevének változása: 1718-ban Akarattya major, 1728-ban Kajarittya, 1735-ben Kajarittya a csajágiak itatója, 1749-ben Akarattya aliter Kajarittya, 1765-ben Akarattyai puszta néven szerepelt.
A név magyar eredetű, az akarat szóból képződött. Jelentése: a terület használói a király akaratából bizonyos szolgáltatásoktól mentesültek letelepedéskor.
II. Ferdinánd 1639-ben Kenesét, Mámát, Sándort a győri jezsuitáknak adta. 1773-tól a Vörösberényi Katholikus Tanulmányi Alapé volt a terület.
1795-ben Akarattyai puszta néven Vörösberényhez tartozik, 1869-tôl pedig Keneséhez. A puszta központja sokáig a balatoni írásokban gyakran szerepelt híres Tikacs-völgyi csárda volt, amelynek már nyoma sincs. A környékbeli községek lakói nyáron e csárda mellett telepedtek le kocsijaikkal, amikor a tóhoz jöttek fürdőzni. Ez a csárda 1857-ig állt. Ebben az időben a szerb disznókereskedők nagy sertéscsordákat hajtottak fel Bácskából Bécsbe. Az állatokat útközben is etették: külön megálló helyeik voltak az út menti csárdáknál. 1857-tôl uradalmi tiszt lakta e helyet. A vörösberényi tanulmányi alap 1899-ben létrehozta az akarattyai majort, amely 4-5 házból állt. Fényes Elek szerint 1836-ban a csárda körüli pusztának még csak 33 lakója volt. Egy évszázaddal később is csak 40 főt számlált Akarattya össznépessége. Az értéktelen szántókat, legelőket 1929-ben felparcellázták, s a települést, mint nyaralóhelyet ez idő óta említik.
Hajdanán, az első világháború előtt a magyar arisztokrácia az Adria partján nyaralt. Csak később, a háború elvesztése után „kedvelték meg" a Balatont. Az első telkeket tanácsosok és magas rangú katonatisztek kapták négyszögölenként negyven fillérért. Akarattyát 1945 elôtt teljesen kisajátította az arisztokrácia és a jómódú középosztály. A negyvenes évekig a fejlődés gyors és látványos volt.
A máramarosinál is ismertebb Rákóczi-fa, a ma már csak emlékében fennmaradt akarattyai szilfa – amelynek árnyékában a monda szerint a fejedelem kinyilvánította „a nemzet akarattyát". A Balaton magas partján, Akarattya település határában, a csárda mellett állt több évszázadig ez a legendássá vált szil. „Csodálatos alkotása a természetnek, dereka, főtörzsöke csak ember magasságnyi . Tehát nem volt társa a közelben, soha nem versenyezhetett senkivel, vele se versenyzett senki. Születése óta magányosan állt ott a dombtetőn, büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromában... Milyen régi ez a fa! Meg nem lehet mondani. Az 1532-iki kenesei országgyűlés már ott látta, ott találta."„A magyarok fája. Ott áll a fa az is öreg szilfa, az akarattyai magaslaton. Földje fája büszkén néz szét a messze világba." (Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, 1905.)
A Rákóczi-fa alatt a néphit szerint megpihent a fejedelem. Ez azonban csak legenda, a nép képzeletében összekapcsolódnak az egykor e környéken lezajlott kuruc-labanc lovascsaták az öreg famatuzsálemmel, 1707-ben ugyanis Béri Balogh Ádám a közelben levő Hosszúmezőn vívott diadalmas csatát a császári csapatokkal. A Rákóczi-fa a Balaton-vidék legöregebb szilfája. Évszázadokon át határfa volt, Eötvös Károly szerint már az 1532-es Kenesei országgyűlés idején is létezett. Az idő megölte a nagy fát, de emlékét őrzik és éltetik az emberek.
Kisfaludy sétány - festői panoráma
Rákóczi park
Liszt F. sétány
2019. január 22. A Magyar Kultúra Napja
Balatonakarattya Község Önkormányzata